Camino Francés - 2. rész

Logronoba érve igazi nagyvárosi hangulat fogadja az embert, szobrok, templomok, színes graffitik az épületeken, és a csendes vidék után rengeteg ember. Itt már nem olyan egyszerű és egyértelmű a tájékozódás, a nyilak hol a járdák szélére, hol villanyoszlopokra vannak felfestve, ember legyen a talpán, aki mindet megtalálja.

Tipp: nagyvárosokban érdemes térképet, applikációt vagy gpx fájlt használni a tájékozódáshoz, mert elég könnyen eltévedhetünk. A jelek néhol hiányosak, vagy a felfestett nyilak a használat során lekopnak a felületekről. Én a google maps térképen is be szoktam jelölni a szálláshelyet, így nem kell fejben tartanom hova kell visszamennem este. Ha a belépéshez kód szükséges, vagy az ágyadat szám jelöli ezekről érdemes fotót készíteni, hogy ne legyen probléma a bejutással. Figyelj rá van-e zárási idő, nehogy kint maradj az éjszakában.

A közös szülinapozást követően másnap lelkesen indultam útnak. Ekkor jutott eszembe, hogy még nálam volt az otthon ajándékba kapott bonbon és egy gyertya, így egy padon megreggeliztem, meggyújtottam a gyertyámat, elővettem a csokit, majd kívántam egyet és hálát adtam amiért itt lehetek.

Nem számítottam rá, hogy az első 5 km ezen a napon azzal telik, hogy kijussak a városból. De végül egy gyönyörű tóhoz értem, ami kárpótolt. A következő település Navarrete volt, ahol bementem a helyi templomba. Mindig ámulattal tölt el, hogy mennyi aranyat tudnak zsúfolni még a legkisebb templomba is. Volt aki megkérdezte miért megyek be mindegyikbe, mert egyszerűen lenyűgöz mennyi pompa és részlet rejlik mindenhol.

Azt hiszem nálam a Francés útvonala marad az örök kedvenc, nemcsak azért, mert ez volt az első útvonal amit legyalogoltam, hanem mert minden sarkon vár valami érdekesség. Hol egy festmény, egy érdekes jel, romok, hippi közösség, büfékocsi, máskor szimplán maga a változatos táj ami elvarázsol. Áprilisban ébredezik a természet, a szőlőtőkék rügyeznek és minden növekedésnek indul.

Tipp: ezen az útvonalon a hegyek és síkságok váltakozása miatt jó, ha minden időjárásra fel vagy készülve. Májusig szeszélyes, hol napos, hol esős, sőt egyes helyeken hóval is találkozhatunk, míg nyáron érdemes az erős napsugárzásra odafigyelni. Naptej szinte minden évszakban kötelező, ahogy jól jöhet a nyakat, arcot eltakaró sapka és vékony sál, az esti és reggeli hidegekben pedig egy meleg pulcsi és könnyű kabát. Előfordult, hogy reggel még -2 C fokban indultam el és 10 órakor már 34 fok volt. Ilyenkor jól jön a réteges öltözet. Soha ne vess le túl sokat egyszerre mert szélben, hűvösben gyorsan meg lehet fázni.

A legnagyobb város ezen a részen Burgos. Két úton is megközelíthetjük, és az alternatív Castanares felé vezető utat választottam, mert itt nem a főút mellet kell gyalogolni, hanem egy parkon keresztül. Itt találtam egy kisebb monostort és múzeumot is, amit érdemes meglátogatni.

Szerintem Burgosban található a leggyönyörűbb gótikus katedrális az egész úton, mely 1984 óta a világörökség része, 3 órát töltöttünk el benne. Elég esős nap volt, így hálás voltam ezért az élményért. A templom után beültünk egy közeli bárba feltölteni az energia raktárakat, majd mindenki igyekezett a szállására.

Tipp: nagyobb városokhoz érve szoktam privát szobát foglalni, jól esik néha egyedül lenni a szobában és egész este azt csinálni, amihez kedvem van, zenét hallgatni, csendben olvasni, és persze addig zuhanyozni, ameddig csak jól esik, majd ruha nélkül aludni. Ilyenkor szétpakolhatom a kimosott ruhákat is, és egy horkolásmentes éjszaka feltölt energiával.

A várost elhagyva megkezdődik a Meseta, mely Leonig tart. Ez egy viszonylag sík szakasz, amit sokan kihagynak, mivel unalmasnak találják, de szerintem nem érdemes átugrani. Egész nap olyan tájakon sétálhatunk, mintha egy windows háttérkép elevenedne meg.

Egyik kedvenc helyem ezen a részen San Anton romjai, itt található egy kolostor is, amely csak május 15-től október 30-ig látogatható. A hely a régi legendák szerint betegségeket gyógyított.

A Mesetán főleg a kora reggeleket szerettem, amikor még hűvösebb az idő és hosszúak az árnyékok. Alkalmas ez a rész arra, hogy a gondolatainkba merüljünk vagy éppen kikapcsoljuk az agyunkat és csak élvezzük a gyaloglást és a napsütést. Nekem az egyik legkedvesebb emlékem, hogy minden nap találkoztam pillangókkal, néha még rám is szálltak, ilyenkor azt éreztem, hogy valamelyik rokonom, aki már nincs köztünk kísér az utamon és vigyáz rám. Volt egy nap, amikor már majdnem dél felé járt és eszembe jutott, hogy aznap még nem láttam egy lepkét sem. Öt perccel később, mielőtt a következő faluba értem volna, legalább ötven pillangó szállt fel egy bokorból és körözni kezdtek körülöttem. Annyira meglepődtem és meghatódtam, hogy sírni kezdtem (talán ez volt az egyetlen alkalom az út során). Persze ekkor jelent meg mellettem egy rendőrautó és egyből meg is kérdezték mi a baj, miben segíthetnek, mire én sírva-nevetve válaszoltam, hogy semmi baj csak hát a lepkék. Valószínűleg bolondnak néztek, de végül ott hagytak.

Tipp: a camino nem csak egy fizikai kihívás, hanem egy lelki utazás is, akár szeretnéd, akár nem. Sok dolog felszínre jöhet, vagy épp megoldásokat találsz, de az is lehet, hogy újabb kérdéseket. Érdemes naplót vezetni, ha nem akarsz fizikai formában cipelni egyet, akkor akár a telefonod jegyzeteiben is vezetheted amikor csak kedved tartja.

Nem sokkal Leon előtt pedig elérkezünk az út feléhez Sahagúnba, melyet egy táblácska is jelez a város főterén. Ebben a kis városban is érdemes megállni egy kicsit, a következő részben elmesélem miért.

Remélem, ezek a történetek kedvet csináltak a következő kalandodhoz, és hasznos információkra bukkantál. Ha további részletekre van szükséged, vagy önbizalomra és bátorságra az utazásod kezdetéhez, ne habozz kapcsolatba lépni velem, vagy írj e-mailt, szívesen segítek.

Megtalálhatsz a közösségi médiában is, ahol további hasznos tanácsokat és úti képeket találsz @wander.with.dora néven. Jó utat mindenkinek.