Camino Frances - 1. rész

Ah, az első nap izgalma...

Lelkesen próbáltam mindent összepakolni, és nem elhagyni semmit sem. Búcsút vettem a házigazdáktól, és gyors térképellenőrzés után elindultam keresztül a városon. Meglehetősen felhős volt az ég, de ez mégsem a beígért világvége vihar.

A város szélén több zarándokkal is találkoztam akik az első útjelző nyilat keresték. Itt találkoztam egy német hölggyel, akivel végül együtt indultunk el az ösvényen. Az első 8 kilométeren még nagyon örültünk, hogy csak csöpög az eső, lelkesen fotózkodtunk, mert mindent meg kell örökíteni, és követtük a jeleket.

Sajnos a következő szakaszon már beigazolódni látszott az előrejelzés a viharról. Gyorsan nekiálltam megkeresni az esőnadrágomat, amit persze sehol nem találtam. Pedig az utazás előtt legalább százszor ellenőriztem mit raktam be, mégsem volt sehol.

Tipp: indulás előtt legyen egy listát a dolgokról amit viszel. Gyakorolhatod a ki- és bepakolást, mindig ugyanaz legyen a sorrend, így nem hagysz el semmit.

A zarándok irodában felhívták a figyelmünket, hogy maradjunk az autóúton, mert előző héten volt egy baleset, ahol egy zarándok az erdei úton lecsúszott és könnyebben sérült. Fontosnak tartom, hogy komolyan vegyük ezeket a figyelmeztetéseket, a helyiek jobban ismerik ezeket a helyzeteket és útviszonyokat.

Ahogy egyre feljebb mentünk, bele a felhőbe, egyre jobban esett az eső és fújt a szél. Ilyen helyzetekben mindig jó, ha van velünk valaki, így kisebb az esélye a sérüléseknek és az eltévedésnek.

Tipp: A másik amit mindenkinek javaslok, az egy hangos síp a zsákra erősítve (van a hátizsák hevederén is, de általában nem túl használható). Így ha mégis bajba kerülnénk ezzel a nem jól látható részeken is tudjuk jelezni hol vagyunk, nyomra vezetve a kereső embereket, vagy segítségek kérve a többi zarándoktól.

Ezen a szakaszon nem muszáj Roncesvallesig menni, félúton is lehet szállást keresni, főleg mert első napra egy elég jelentős, majdnem 1000 méteres szintemelkedés jut.

Bőrig ázva és tocsogó cipővel betértünk az első étkezdébe egy meleg teára, az első pecsétre, és kicsit megszáradni. Ezeken az utakon a goretex cipő híve vagyok, szeretem, ha reggel nem ázik át a harmatos fűben a lábbelim, de van az az időjárás, ahol ez már nem számít.

Tipp: A cipőket tekintve mindig azt javaslom, hogy olyat vegyél, amiben te kényelmesen érzed magad, megfelelően hajlik a talpa, nem csúszik, és egy számmal nagyobb. Ha sokat gyalogolsz extra súllyal a hátadon be fog dagadni a lábad, és lejtőkön nem jó, ha a lábujjad hozzáér a cipő elejéhez, mert sérülhet a köröm ami komoly fertőzésekhez is vezethet.

Az első héten a kedvenc szálláshelyem Roncesvallesben volt, ami egy hatalmas 183 férőhelyes kollégiumi épület egy régi, de remekül felújított épületben. Ha nem szeretsz sok ember között aludni, akkor ez nem a te helyed lesz, emeletenként 72 ággyal, de szerintem abszolút megfelel a zarándok érzésnek. Az önkéntesek nagyon kedvesen fogadtak, kaptam egy meleg teát is és segítettek kihámozni a vizes kabátból.

A másik Puenta la Reina-ban az Albergue Estrella Guía, ami leginkább egy kis hippi közösségre hasonlít, és meglehetősen nyugis hangulatot áraszt.

Albergue de Peregrinos Roncesvalles Albergue Estrella Guía

A cipőket már itt is le kell venni belépés után, így praktikus ha a papucsot (vagy szandált) a hátizsák tetején vagy az oldalára csatolva pakolod el. A vizes lábbelik gyorsabban száradnak, ha jól kitömöd újságpapírral (általában van a szálláshelyeken), és este még egyszer kicseréled egy új adagra.

Tipp: Esőben a másik legfontosabb dolog, hogy védd a táskában lévő holmidat az ázástól. Erre van esőhuzat, poncsó ami alá befér a zsák, illetve a vízhatlan tárolók a hátizsák belsejébe. Én erre a célra sima szemeteszsákot szoktam magammal vinni, olcsó, nincs súlya és mindent fele lehet rakni, és abban be a hátizsákba. Hidd el, nem szeretnéd este észre venni, hogy csurom víz a hálózsákod.

Mindenki azt mondja, ha túljutottál az első hegyen az út többi része már semmiség. Ezt semmi esetre se hidd el, lesz még hegy bőven. De ez jó hír is, mert a kilátás fentről mindig lélegzetelállító.

Az első héten az egyik legnagyobb település Pamplona lesz, érdemes az ilyen városoknál rövidebb távokat betervezni, hogy legyen idő városnézésre. Mivel nagyon sok a szálláshely ezen az útvonalon, így könnyen hosszabbíthatunk az előző napi távon vagy rövidíthetünk a következő szakaszon. Pamplonát elhagyva elérjük az Alto del Perdón, avagy a megbocsájtás hegye nevű pontot, ahol a zarándokok szobra vár egy csodálatos kilátással és hatalmas szélmalmokkal. Érdemes itt beiktatni egy kis ebédszünetet és élvezni a hely varázsát.

Alto del Perdón

A hatodik szakaszon reggel ne hagyd ki Irache faluban a bor-szökőkutat. Igen, van ilyen, és igen, érdemes megkóstolni. A helyi borászat oldalán van egy falikút, melynek egyik oldalából víz, a másikból a helyi vörösbor folyik. Itt bátran használhatod a kagylódat ivásra igazi zarándok módon.

Irache

Az első hét végére megérkeztem Logronoba, ami az egyik kedvenc városom lett, főleg mert itt ünnepeltem a születésnapomat az új zarándok barátok körében. Egy finom közös vacsora mindig jó hangulatot teremt.

Tipp: ha nagyvárosban jársz jó ha van nálad telefon vagy térkép, hogy mindig visszatalálj a szállásra és könnyebben megtaláld az útvonalat. A sok tábla és reklám között el tudnak bújni a camino jelek. Személyes kedvencem a Gronze és a Camino Ninja appok. Nem árt az sem, ha egy power bank is kéznél van, jártam már úgy, hogy estére lemerült a telefonom és csak segítséggel találtam vissza a hostelbe.

Remélem, ezek a történetek kedvet csináltak a következő kalandodhoz, és hasznos információkra bukkantál. Ha további részletekre van szükséged, vagy önbizalomra és bátorságra az utazásod kezdetéhez, ne habozz kapcsolatba lépni velem, vagy írj e-mailt, szívesen segítek.

Megtalálhatsz a közösségi médiában is, ahol további hasznos tanácsokat és úti képeket találsz @wander.with.dora néven. Jó utat mindenkinek.