Camino Frances - A kezdetek

A miért

Hogyan jut el valaki odáig, hogy elinduljon a caminon? Mégis miért vetemedünk arra, hogy 800 kilométeren át cipeljük hátizsákunkat hegyen-völgyön keresztül?

Mindenkinek más válasza van erre. Talán épp el akarsz szakadni a világtól, egészségügyi probléma után akarod bebizonyítani magadnak, hogy még mindig meg van a lendület, problémákra keresel válaszokat, vagy egyszerűen csak az hajt, hogy tudd képes vagy-e rá.

Az én okom leginkább az utóbbi volt, vajon meg tudom csinálni? Elég pár ruha és egy hálózsák? Milyen érzés hosszabb időre kiszakadni a mókuskerékből?

Év elején általában készítek terveket (nem vagyok az új évi fogadalmak híve), és január végén eszembe jutott, hogy a nyaralás fel sem merült a tennivalók felsorolása között. Mivel az előző 3 évben nem nagyon jutottam ki az országból, így 2024-ben szerettem volna több időt erre szánni. Az első két dolog ami az eszembe jutott az Everest alaptábor és a camino volt. Fogalmam sincs miért éppen ezek. Gondoltam az Everesthez azért kicsit fittebbnek kellene lenni, így a caminora esett a választás.

Elkezdődött...

Ismerős a dolog, amikor valami körül forognak a gondolataid, akkor mindenhonnan ez jön szembe? Nyilván ilyenkor erre fókuszálunk, és úgymond bevonzzuk a látóterünkbe. Nekem másnap egy a közösségi médiában meghirdetett előadás formájában került elő, rögtön következő szombaton, ingyenes is volt, így aztán mit veszíthetek. Kiderült, hogy egy velem egy korú hölgy tartja, aki már kétszer is megjárta az utat, így esélyes, hogy a felmerülő kérdéseimre is választ kapok.

Nagyon tetszett az előadás, a képek, a kalandok, a társaság, akik összegyűltek. Nyilván addigra már valamelyest beleástam magam a témába online, így volt elképzelésem róla mennyit szeretnék menni, mit szeretnék vinni, még az anyagi keretekkel nem voltam tisztában. Sok hasznos tippet kaptam több témával kapcsolatban is. Miután haza értem fogtam egy sima hátizsákot, beledobtam a súlyzóimat és elmentem az este sötétjében gyalogolni a város utcáin próba képpen. Hát mi ez, ha nem lelkesedés a javából?

Ezek után már csak szabadságot kellett kérnem a főnökömtől, és hogy biztosra menjek mindjárt két hónapot kértem. Legnagyobb meglepetésemre meg is kaptam. Itt aztán el is kezdődött az őrült tervezgetés időszaka! Youtube videók, blogok, Facebook csoportok, excel táblázatok a távokról és szállásokról, hol vannak boltok, éttermek. Azt hiszem kicsit sikerült túlzásba vinni, úgyhogy egy időre fel is függesztettem.

Felszerelés

Elkezdtem összegyűjtögetni miket is kellene vinni: ruhák, cipő keresgélés, hálózsák, zokni, hátizsák beszerzése. Ezek kapcsán leginkább a minimalista túrázók tippjeire hagyatkoztam, mert nem szerettem volna a fél házat magammal cipelni. Nem vagyok én sherpa.

Az egyik, amit mindenkinek javasolnék, hogy először azt szedd össze, amire úgy gondolod, hogy szükséged lesz. Ezt gondold végig többször, vedd ki ami mégsem olyan fontos, és ha meg van kb a végleges felszerelés, akkor vegyél hátizsákot amibe ez belefér.

Cipőből terep futócipőt választottam, mert könnyebb, mint a bakancs, a goretex valamennyire vízálló, és jól hajlik a talpa. De ez mindenkinek egyéni, hogy mit érez kényelmesnek.

Végül egész jól sikerült összerakni a szükséges felszerelést, 6,7 kg volt hátizsákkal együtt, és csak egyetlen dolgot nem használtam az út során, a felfújható párnámat (cserébe kilyukasztotta a zsákom felső zsebét).

Neked mikor fordult meg először a camino gondolata a fejedben és miért?

Remélem, ezek a történetek kedvet csináltak a következő kalandodhoz, és hasznos információkra bukkantál. Ha további részletekre van szükséged, vagy önbizalomra és bátorságra az utazásod kezdetéhez, ne habozz kapcsolatba lépni velem, vagy írj e-mailt, szívesen segítek.

Megtalálhatsz a közösségi médiában is, ahol további hasznos tanácsokat és úti képeket találsz @wander.with.dora néven. Jó utat mindenkinek.