Miért jó a gyaloglás?

Mindenki gyalogol, akinek van két működő lába. A lustábbak az ágytól a hűtőig, a hétköznapi emberek iskolába, munkába, baráti találkozókra, az aktívabbak sportolás céljából.

És aztán ott van a "caminos" fajta... Aki elindul a nagyvilágba, megy egyedül, megy társaságban, esőben, napsütésben, reggel és este, mert várja az út. Nem hétköznapi gyaloglás ez, mégis egyszerű.

Egyik láb a másik után.

Mégis mire jó a gyaloglás?

A fizikai erőnlét fejlesztése ugye egyértelmű. Fejlődnek az izmok, a tüdőkapacitás, a vérkeringés, felszabadulnak a boldogság hormonok.

Lelkileg talán ennél is többet nyújthat. Az ember kiszakad a megszokott környezetéből, a rutinból, a stresszből, szó szerint elsétál a problémáktól. Ez pedig lehetőséget adhat arra, hogy egy más szemszögből lássuk meg a dolgokat. Az agyunk akkor is dolgozik, ha másra figyelünk, a városban pl. számolhatjuk hány piros autó megy el mellettünk egy séta során, vagy hány szemüveges ember, a természetben hallgathatjuk a minket körülvevő hangokat, szagolhatjuk a növényeket, érezhetjük a szelet, a napot a bőrünkön. Mindez kikapcsol, de a tudatalattink dolgozik.

Aztán egyszer csak a semmiből előjönnek a gondolatok. Lehet, hogy kipattan a fejedből egy ötlet, egy megoldás a jelenlegi elakadásod valamelyikére. Az is előfordulhat, hogy egy régi dolog kerül felszínre, amit talán nem zártál le teljesen, és most már máshogy látod azt a múltbeli helyzetet. Erre mondjuk, hogy utólag könnyű okosnak lenni, de még használhatod ezt a tapasztalatot a későbbiekben.

Gyaloglás során sok mindent megtanulhatunk magunkról. Mennyire szeretünk egyedül lenni, vagy mennyire vagyunk társas lények? Vagy éppen mikor van szükségünk az egyedüllétre? Miért van rá igényünk?

A séta nagy előnye, hogy bármikor csinálhatod és bármeddig.

• Csak 5 perc szüneted van a munkában? Menj egy kicsit.

• Ebéd után álmos vagy? Állj fel és mozogj.

• Nincs energiád? Sétálj egyet. Átmozgat és kikapcsol, nem megerőltető és ha agyilag fáradtál el a friss levegő feltölt.

• Hideg van és rossz az idő? Sebaj nem vagy cukorból, öltözz fel rendesen és menj egy kicsit a szabadba, hallgasd az esőt, csodáld a hópelyheket, ami éppen adódik.

Ha hosszú távú gyaloglásra adod a fejed, akkor pláne nem árt napi szinten gyalogolnod. Így belejössz fizikailag és jobban bírod majd a terhelést, a lábaidnak nem egy nap alatt kell a sok kilométerhez alkalmazkodnia, megtanulhatod milyen gyorsan regenerálódsz, mekkora távokat bírsz.

Nem feltétlenül kell bankot robbantani a felszereléssel. Nem szükséges hozzá speciális ruha, vagy a legdrágább cipő és hátizsák. Nézz körül mid van otthon. Ha most valaki azt mondaná "holnap reggel indulunk" mit vinnél magaddal az útra? Akár elő is veheted a szekrény mélyéről és pár dologgal a hátadon sétálhatsz is egy kicsit. Így tesztelheted a meglévő ruhákat és azt is, hogy mennyi súlyt bírsz majd cipelni. Mert ez lesz az egyik kulcsfontosságú tényező.

Egy caminos gyaloglásnak számos lelki oka is lehet:

• vallás: eredetileg a zarándok utak vallási célzattal indultak, és még ma is sokan ezért vágnak bele. Találkoztam olyanokkal is akik az út során ismerkedtek meg és amikor együtt gyalogoltak együtt is imádkoztak.

• sport: a tudat, hogy meg tudsz birkózni a fizikai terheléssel, lehet, hogy szoktál egy napos túrákra menni, de ki akarod próbálni milyen minden nap ennyit gyalogolni. Sőt vannak olyanok, akik futva teszik meg a távokat.

• egészség: sok olyan emberrel találkozom, akik valamilyen súlyos betegségen vannak túl (agyvérzés, szívátültetés, depresszió, rák, stb), és ebből felépülve maguknak is bizonyítani szeretnék, hogy nem ez határozza meg a személyiségüket és a hátra lévő életüket. Van olyan is, aki gyógyulási céllal indul el.

Egy másik nagy előnye, hogy mindenféle emberrel találkozhatsz. Manapság divat introvertáltnak, magányosnak, "ember-ellenesnek" lenni. Mindenen stresszelünk, és abban látjuk a megnyugvást, ha nem kell senkivel beszélni.

Van egy rossz hírem. Az ember társas lény. És az online közösség nem ugyanaz, mint a valódi. Ha valakinek követed az életét, lehet úgy érzed te is része vagy, de igazából vadidegen. Egy séta vagy hosszabb út alatt azonban igazi emberekbe botlasz. Megajándékozhatsz valakit egy mosollyal, a bátrabbak szóba is elegyedhetnek másokkal. Egy camino során pedig biztos, hogy valaki megszólít majd, akár napközben, akár a szálláson vagy ebéd közben. És hidd el, sokszor jól esik akár csak meghallgatni a másikat, de megismerhetsz más kultúrákat, hagyományokat, gondolkodásmódokat, amivel mind szélesítheted a látókörödet, és akár hiszed akár nem, még hasznodra válik a mindennapi életben.

Ezért azt javaslom indulj el, figyeld a belső hangod és a környezeted is. Tárd ki az elméd is nyisd ki a szíved. Lélegezz, kapcsolódj, tapasztalj. Nevess egy jót magadon vagy valakivel. Mert igaz a mondás "mosolyogj és a világ visszamosolyog rád".

Jó utat.

Remélem, ezek a történetek kedvet csináltak a következő kalandodhoz, és hasznos információkra bukkantál. Ha további részletekre van szükséged, vagy önbizalomra és bátorságra az utazásod kezdetéhez, ne habozz kapcsolatba lépni velem, vagy írj e-mailt, szívesen segítek.

Megtalálhatsz a közösségi médiában is, ahol további hasznos tanácsokat és úti képeket találsz @wander.with.dora néven. Jó utat mindenkinek.