Az egyedül utazás nehézségei

(...és amit a camino csendben tanít erről)

Az egyedül utazáshoz sok romantikus kép kapcsolódik: egy hátizsák, egy napfelkelte, egy táj a vonatablakban, egy horizonton eltűnő út. Szabadság. Megújulás. Csend.

De aki már eleget gyalogolt egyedül – különösen egy Caminón –, tudja, hogy a magány nem mindig költői.

Néha egyszerűen nehéz.

Akár a Caminón, akár egy másik hosszú túraútvonalon haladsz, az egyedül utazás eltörli a szűrőket. Ami megmarad, az te vagy: fáradt, kiszolgáltatott és őszinte.

Íme néhány nehézség, amit senki sem emel ki eléggé.

1. A döntéseid súlya valós

Ha egyedül utazol, minden döntés a tiéd.

Hol alszol. Mikor állj meg. Mit eszel. Kiben bízol. Folytasd-e az utat esőben. Melyik utat válaszd?

A Caminón még valami egyszerű dolog is, mint egy albergue kiválasztása, a mentális erő mindennapos próbájává válhat. Nincs közös felelősség. Nincs „Mit gondolsz?” Csak a belső párbeszéd, újra és újra.

A szabadság erőt ad. Egyben kimerítő is. Idővel megtanulhatsz néhány trükköt, ami megkönnyíti a dolgodat, mire figyelj, és mit kerülj el. Ha segítségre van szükséged ebben, és nem magadtól jönnél rá, küldj nekem üzenetet a weboldalon keresztül.

2. A magány a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel

Lehet, hogy egész nap más emberekkel gyalogolsz, és mégis egyedül érzed magad vacsora közben. Mivel többnyire introvertált ember vagyok, tudom, hogy néha nehéz lehet beszélgetést kezdeményezni, de ha valaki odamegy hozzád, akkor dönthetsz úgy, hogy megnyílsz a kapcsolatfelvételre, még akkor is, ha fáradt vagy.

Vannak útvonalak vagy évszakok, ahol kevesebb ember van, és talán miután egy ideig élvezed az egyedüllétet, ez nehézséggé válik. Gyalogoltam a Via de la Platán, és volt egy hét, amikor teljesen egyedül voltam, nem voltak zarándokok, nem voltak szobatársak a szálláshelyeken, nem voltak emberek a falvakban, akikkel beszélgethettem volna. Amikor a hatodik napon találkoztam egy idős férfival, aki üdvözölt, megöleltem, nagyon hálás voltam ezért a kis interakcióért. Aztán találtam egy másik lányt egy Facebook-csoportban, aki egy nappal előttem járt, és megvárt, így egyikünknek sem kellett legalább az estéket egyedül töltenie.

A magányos utazás furcsa: nem mindig a fizikai egyedüllétből fakad. Inkább abból, hogy nincs melletted valaki, aki ismerne.

A Caminón a barátságok gyorsan kialakulnak, és ugyanolyan gyorsan fel is bomlanak. Valaki gyorsabban gyalogol. Valaki pihenőnapot tart. Valaki korábban megáll. Megtanulod, hogy a kapcsolat lehet intenzív és átmeneti. Persze némelyikük tovább tart, mint a camino, de ezek ritkák.

És éjszaka, amikor a lámpák kialszanak, a csend nehezebbnek tűnhet, mint a hátizsákod. Hiányozhatnak a szeretteid, honvágyat érezhetsz, és ez mind rendben van.

3. A sebezhetőség felerősödik

Amikor valami rosszul sül el, csak magadra számíthatsz.

Egy kificamodott boka egy kis falu szélén. Egy elrontott kanyar a ködben útközben. Egy vihar közeledik egy hegytetőn.

Nincs beépített biztonsági háló.

Éberebbé válsz. Jobban tudatában vagy a környezetednek. Jobban tudatában vagy a saját korlátaidnak. Az egyéni utazás megtanít a rugalmasságra, de ezt úgy teszi, hogy először megmutatja, mennyire törékeny vagy. Azt is megtanulod, hogyan kérj segítséget, ami sok ember számára az egyik legnehezebb dolog a való életben.

4. Nincs menekvés magad elől

Ez lehet a legnehezebb.

Amikor órákon át gyalogolsz egyedül, különösen a camino hosszú szakaszain, kifogysz a zavaró tényezőkből. Az elméd visszatér a befejezetlen beszélgetésekhez, a megbánásokhoz, az elhalasztott álmokhoz.

Az egyedül utazás megszünteti a zajt, és korábban lehet pont ez a zaj védett meg. A mindennapi problémák általában elvonják a figyelmedet, de az egyedüllét rávilágíthat bizonyos dolgokra az elméd hátsó zugaiból.

Válthatsz országot. Válthatsz útvonalat. De nem futhatsz el a gondolataid elől. Ez lehet pozitív is, új perspektívából közelíthetsz meg egy problémát, megtanulhatsz néhány technikát az elméd lecsendesítésére, megoldásokat találhatsz ott, ahol nem is számítottál rá.

5. Az állandó hatalom illúziója

Azt mondják, hogy az egyedül utazás önbizalmat épít, és valóban így is van, de nem minden nap érződik erőteljesnek.

Vannak napok, amik kétségekkel töltenek el:

• Miért is csinálom ezt?

• Biztos, hogy itt a helyem?

• Nem lenne ez könnyebb valakivel együtt?

Csendes nyomás nehezedik ránk, hogy bátornak, hálásnak kell lennünk és belsőleg átalakulni. A Camino mégis ritkán kínál azonnali felismerést. Vízhólyagokat ad. Időjárást. Ismétlődést.

A Caminón a növekedés finoman zajlik. Az apró döntésekben rejlik:

• hogy esőben is folytatod

• tört spanyoltudással kérsz segítséget

• egyedül ülsz egy kávézóban és nem a telefonodat nézed

  
  

6. Elbúcsúzni újra meg újra

Egyéni utazásokon, különösen zarándoklatokon, keresztutakon találkozol emberekkel, szó szerint és átvitt értelemben is.

Mély történeteket osztotok meg. Napokig gyalogoltok együtt. Aztán egy reggel már nem.

Az út kettéágazik.

Ez a folyamatos kapcsolódás és elválás körforgása érzelmileg kimerítő lehet. Valami olyasmit tanít a múlandóságról, amit kevés más élmény tud megmutatni. Megtanulsz elengedni.

És mégis…

Mindezek ellenére – vagy talán pont ezért – az egyéni utazás megváltoztat.

A Caminon a nehézségek a ritmus részévé válnak:

• A fájdalom a vállaidban és a lábaidban.

• A csend egy ködös reggelen.

• Az ismeretlen nyelv, ami lassan már nem is olyan ismeretlen.

• A kagyló szimbóluma, amely megmutatja, hogy minden út összefut.

Amikor egyedül utazol, elkezdesz bízni valami csendesebb dologban magadban. Nem egy drámai átalakulásban. Nem egy filmbe illő áttörésben.

Csak egy szilárdabb hangban.

És talán ez az egyedül utazás igazi ajándéka: nem válsz félelem nélkülivé, hanem megtanulod, hogy akkor is tovább tudsz haladni, amikor tartasz valamitől.

Ha már voltál egyedül Caminon, akkor tudod: az út nem szünteti meg a nehézségeket. Feltárja azokat. Aztán lépésről lépésre megtanít arra, hogyan kezeld őket másképp.

Remélem, ezek a történetek kedvet csináltak a következő kalandodhoz, és hasznos információkra bukkantál. Ha további részletekre van szükséged, vagy önbizalomra és bátorságra az utazásod kezdetéhez, ne habozz kapcsolatba lépni velem, vagy írj e-mailt, szívesen segítek.

Megtalálhatsz a közösségi médiában is, ahol további hasznos tanácsokat és úti képeket találsz @wander.with.dora néven. Lépj velem kapcsolatba egy ingyenes beszélgetésért a wanderwithdora@gmail.com emailcímen keresztül.

Jó utat mindenkinek.