Tartalom:
Az írónő saját történetét meséli el, hogyan túrázott a Pacifikus Túraösvényen, milyen kalandokba keveredett. Vajon mi vezetett oda, hogy elinduljon? Nos volt benne veszteség, válás, drogok, és a megtisztulásra, változásra való vágyakozás.
Elmeséli milyen helyeken vándorolt, milyen nehézségekkel kellett szembe néznie a szörnyetegnek keresztelt óriás hátizsáktól, a medvéken, csörgőkígyókon át a különféle emberekig, és a rossz cipőig.
De persze bemutatja a pozitív élményeket is, milyen az amikor napokig egyedül túrázol a vadonban, majd mindenhol segítőkész társakra találsz, milyen amikor 20 centtel a zsebedben is boldogulsz, és mi az amit mindebből tanulhatsz
Oldalszám: 548
"Magasak voltak a fák, de én föléjük magasodtam egy meredek hegyoldalon Észak-Kaliforniában....
... amikor hatalmas hátizsákom rádőlt, súlyától a bakancs először felvágódott a levegőbe, majd a murvás ösvényen csúszott egyre lejjebb, és végül átbukott a peremen. Pattant egyet a pár méterrel alattam húzódó sziklás kiszögellésen, aztán nyoma veszett odalent a lombkorona erdejében.....
.... ekkorra már harmincnyolc napja jártam a vadont, és kezdtem megtanulni, hogy bármi megtörténhet és meg is fog történni velem."
Vélemény:
A könyv összességében, és a történet nagyon tetszett. Jó, hogy nem egy író fantazmagóriája, hanem tényeken alapuló, igaz történet, mely magának a szerzőnek a saját tapasztalatát mutatja be.
Véleményem szerint lehetett volna rövidebb is, legalábbis nekem voltak benne olyan részek, ahol túl volt részletezve maga az út, többször leírta ugyanazt a könyvben. A másik csak egyéni ízlés kérdése, nem biztos, hogy szívesen olvasom részletezve hogyan kell letépni valakinek a lábkörmét...hatszor... De persze ez is az élményhez tartozik.
Mindemellett szuper könyv, a film verzió előtt mindenképp javasolnám az elolvasását, mert könnyebben érthető és a filmből rengeteg fontos szereplő kimaradt.
Szívem szerint mindenkire kiosztanék egy ilyen utat, segíthet a befelé fordulásban, az önmagunkra figyelésben, a gondolataink megismerésében, és a jó dolgok értékelésében. Megtapasztalhatjuk milyen az, amikor a kevés is elég lehet, hogy nem szégyen segítséget kérni és elfogadni, hogy jó néha egyedül lenni, hogy aztán értékelhessük a társaságot is.
Jelenleg én is egy ilyen útra készülök, nem csak képletesen, de a későbbiekben, remélem megoszthatom veletek a saját történetemet.
Ha olvastad a könyvet oszd meg te is a véleményed kommentben, hogy másoknak is segítsünk a választásban és együtt építsük a közösséget.
Комментарии